Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Szinkron kontra felirat Nyelvtudásunk és filmfogyasztási szokásaink. antennamagazin.hu, 2007. I. negyedév Szakmabeli becslések szerint ma Magyarországon évi mintegy 500 000 percnyi (azaz körülbelül 347 napnyi!) hangzóanyagot szinkronizálnak, melynek mindössze kis hányadát teszik ki a mozifilmek. Mivel egy másfél órás mozifilm magyarítása 2,5-4 millió forint között mozog, az évi körülbelül 220 külföldi mozifilmnek csak 15-20 százaléka kerül szinkronnal a mozikba, a többi esetében a forgalmazók nem vállalják a pluszköltségekbõl származó kockázatot: feliratoztatnak. A szinkronpiac urai tehát a tévék és a DVD-forgalmazók. A hajdan dicsért, ma nemritkán kárhoztatásra érdemes magyar szinkronipar ugyanakkor napjainkra színvonal szempontjából két részre szakadt. Az egykor a Pannónia Szinkronstúdió által megalapozott „legendás" magyar szinkron régi dicsfénye ma már csak kevés cég munkájában ragyog. Kevesen dolgoznak a régi minõségeszmények jegyében, ezek egyike a Mafilm Audio Kft., ahol a mozifilmek szinkronjainak jelentõs részét készíttetik a filmforgalmazók. A minõségi magyar változat elkészítéséhez szükséges hangtechnikai berendezések mellett ugyanis a szaktudással rendelkezõ régi munkatársak többsége is a kevés igényes cégben dolgozik. A tévészinkronok piacán ezzel szemben látványosan - helyesebben: hallhatóan - hanyatlik a minõség. A technikai fejlõdéssel egyre olcsóbbak a szükséges felszerelések, vagyis könnyebb a piacra belépni, ugyanakkor a részben emiatt, vagyis a szinkroncég-túlkínálatnak köszönhetõen nyomott költségvetés, a kemény árverseny és a tempókényszer nem teremt kedvezõ feltételeket minõségi fordítások és rendezések születéséhez. Felirat itthon Ami a másik fõ magyarítási területet illeti, a filmfordítási piacon ma egyetlen cég foglalkozik kizárólag feliratozással. A Broadcast Text egyik fõ feladatát az itthon is fogható BBC Prime csatorna mûsorainak feliratozása jelenti. „A szinkronipart aláásó, a minõség rovására menõ árversenyt mi azért nem érzékeljük, mert kifejezetten feliratozási piac egyelõre nem létezik" - mondja Végh István, a stockholmi központú világcég budapesti irodájának vezetõje. Pedig nehéz megérteni, hogy az egyre vitathatóbb színvonalú hangmegoldások helyett miért nem terjed el a jobb minõségû eredeti hangsávot megõrzõ, mindamellett olcsóbb feliratozás. Végh István szerint a kulcs - mint mindig - itt is a kereskedelmi érdekekben rejlik. „Nem lehet kimutatni, hogy ha a televíziócsatornák silányabb szinkront adnak, veszítenek-e nézõt vele, vagy sem, más részrõl a megszokott szinkronról a feliratozásra való átállás átmeneti kockázatot jelenthet a nézettség tekintetében." Szinkron és nyelvtudás A magyarországi televíziózásban tehát évtizedek óta a szinkronizálás a bevett forma, a csatornákon feliratos filmeket csak komoly erõfeszítéssel lehet találni, tévémûsort még úgy se. A Magyar Televízió 1957-es indulása óta a filmek 99 százaléka szinkronizált formában került a nézõk elé, nem csoda hát, hogy elszoktunk a feliratok böngészésétõl. A magyarok szinkronizáláshoz való ragaszkodása tehát finoman fogalmazva is intenzív. A „kedvenc szinkronszínészeim" címû topikok virágoznak a neten, és sokan azonnal elkapcsolnak mégoly kedves sztárjukról is, ha az nem a megszokott hangján szólal meg. A feliratozott filmektõl való tartózkodás minden valószínûség szerint összefüggésben áll a nyelvtudással. Ördögi körben vagyunk: ha nem tudunk nyelveket, inkább magyarul kérjük a hangot, ugyanakkor, ha ritkán hallunk idegen nyelveket, jóval nehezebben tanuljuk meg azokat. Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy a szinkronról a feliratra váltás önmagában megoldaná a magyar lakosság nyelvismereti problémáit, de ahhoz is kevés kétség fér, hogy hozzájárulna a helyzet javulásához. S hogy hogyan is fest ez a helyzet? Az Eurobarometer 2005-ös uniós felmérésében Magyarország megalázó pozícióban végzett. A kutatásban a magyarok 29 százaléka bizonyult képesnek anyanyelvén kívül legalább még egy nyelven megértetni magát, és ezzel - holtversenyben Törökországgal - a legutolsó helyen végeztünk. A csehek (60%) és a lengyelek (49%), de még a legelterjedtebb világnyelvet anyanyelvként beszélõ britek (30%) is megelõztek bennünket. A felmérés magyar készítõi szerint a fenti számok még akkor is elkeserítõk, ha figyelembe vesszük a szláv nyelvek rokoni kapcsolatait és az adott országok történelmét. Fényesen teljesítünk ugyanakkor a tévénézést illetõen, napi közel 300 percünkkel ennek a listának az élén szerepelünk. Újra hangsúlyozzuk: túlzás lenne a két adatsort összevetve messzemenõ következtetéseket levonni, ám érdekes eljátszani a gondolattal, hogyan hatna a magyar népesség nyelvtudására, ha legalább a készülékek elõtt töltött órákat idegen nyelvi hatásnak kitéve töltenénk. Rozgonyi Zoltán, a Nyelviskolák Szakmai Szervezetének (NYESZE) elnöke szerint a nyelvoktatási szakemberek szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy ha az ember ki van téve az idegen nyelvvel való találkozásnak, az egyértelmû és közvetlen hatással van a hallás utáni megértés és általában a szövegértés fejlõdésére, sõt indirekt módon segíti a nyelvtanulás más összetevõit is (szókincs fejlõdése, nyelvi struktúrák felismerése, intonáció, kiejtés). Magyarázatként a hagyományosan többnyelvû környezõ országokat hozza fel, mint például Szerbia, Szlovákia, Ukrajna. Ezekben az országokban valóban magasabb a nyelvtudás aránya, ám ebben fontos szerepe van a többnyelvû környezetnek is, amely eleve javítja azokat a készségeket, amelyek egy újabb idegen nyelv elsajátításához szükségesek. Ellenpéldát is hozhatunk természetesen: a hagyományosan a szinkronizáló országok közé tartozik Németország, ugyanakkor a németek idegennyelv-tudási mutatói kifejezetten jónak mondhatók. Brassói Sándor, az Oktatási Minisztérium Közoktatási Fõosztályának fõosztályvezetõ-helyettese egyetért azzal, hogy a fiatalok számára sugárzott tévémûsorok feliratozása a nyelvtanulás egyik ösztönzõje lehet. A kérdés, mely szerint ezt akár törvényi úton is szabályozni lehetne, már 1999-ben felmerült a minisztériumban, ám a DVD-korszak beköszöntével Brassói szerint mára jórészt oka fogyottá vált a tévémûsorok feliratozása. Az elmúlt években az Oktatási Minisztériumban több intézkedéscsomag is készült arra, hogyan lehetne legalább a következõ generációk számára biztosítani a globális világban való érvényesüléshez elengedhetetlen nyelvtudást, ezeknek azonban csak egyes részei valósultak meg. Jelenleg is fut a 2002-ben indult Világnyelv program, amelybõl Brassói Sándor, az Oktatási Minisztérium Közoktatási Fõosztályának fõosztályvezetõ-helyettese két intézkedést emel ki. Az egyik egy 2003-as törvénymódosítás, amellyel lehetõvé vált a középiskolák számára nyelvi elõkészítõ, úgynevezett nulladik évfolyamok indítása. Ma már a középiskolák több mint felében, 580 gimnáziumban és szakközépiskolában van lehetõségük a diákoknak arra, hogy a „rendes" elsõ év elõtt egy évig a kötelezõ óraszám negyven százalékában idegen nyelvet tanuljanak. Brassói egyetért azzal, hogy ma a digitalizált forrásokból történõ tudásszerzés nyelve elsõsorban az angol, ezért aki e nyelvet nem beszéli, behozhatatlanul lemarad. Pedig számos magyar középiskolában ma még egyáltalán nincs angoloktatás. Brassói szerint ez fõképp a kereskedelmi és a vendéglátó-ipari képzést adó szakiskolákra jellemzõ, ezeken a területeken ugyanis egyelõre még mindig a német az elsõdleges nyelv. Az EU egyik alapelve a nyelvek egyenlõsége, ezért az angolt nem lehet a többi nyelv kárára elõnyben részesíteni, vagyis kötelezõvé tenni. A minisztérium azonban - a magyar diákok munkaerõ-piaci esélyeit növelendõ - felismerte, hogy fontos az angol nyelv támogatása, ezért - a nulladik évfolyamokról szóló újítás mellett - 2010-tõl minden középiskolában kötelezõ lesz biztosítani az angoltanulás lehetõségét, ha a diákok úgy kívánják. Pedig a NYESZE elnöke szerint a feliratos filmek az iskolai nyelvoktatásban igen hatékonyan használhatók, amely aztán kihat a fiatalok otthoni szokásaira is. Az odafigyeléssel megnézetett filmrészlet a harmadik visszanézésre a zavaró nyelvi katyvaszból meglepõen érthetõvé válik a gyerekek számára. Ez a pozitív megerõsítõ élmény jó hatással van arra, hogy a nyelvoktatástól elszakadva a gyerekek azután otthon is merjék kitenni magukat az idegen nyelvi hatásnak. Õk persze már a jövõ generációja, akiknek - az angol által dominált digitális világban felnõve - van esélyük arra, hogy legalább kétnyelvûként hagyják el az iskolapadot. Az idegen nyelveket egyáltalán nem tudó felnõtt tömegek számára azonban Rozgonyi szerint célravezetõ lenne, ha a tévéket arra lehetne kötelezni, hogy legalább mûsoraik egy bizonyos részét felirattal adják. Hiszen amíg a kényelmesebb - és lustább - választási lehetõség adott, addig a kedvenc magyar hangjaikon felnõtt tévénézõk túlnyomó többsége a szinkront fogja választani. Médiaszabályozási szinten a kérdés egyelõre fel sem merült, pedig az elmúlt években több médiatörvény-koncepció is készült. Ezeknek azonban egyike sem tért ki arra, lehetne-e, és ha igen, hogyan kötelezni a televíziócsatornákat feliratos mûsorok sugárzására. Nagy-Britanniában - ugyan nem médiaszabályozási, hanem az egyenlõ hozzáférés és a közszolgáltatások akadálymentesítésének logikájából fakadóan - ma már a közszolgálati mûsorok többsége feliratozott formában is elérhetõ (vagyis itt a saját nyelven készülõ programokat is feliratozzák, ami nyilván nem a nyelvtanulás szempontjából jelentõs, és persze fordítói kapacitást sem igényel.) Ugyanakkor természetesen az idegen nyelvû filmek feliratozása is feladat. A brit törvénykezés is a 2010-ben esedékes digitális átállás miatt gyorsult fel, a normákat társadalmi vita nyomán állapították meg azzal a kitétellel, hogy azokat évente felülvizsgálják. Az egyelõre késlekedõ törvényi szabályozás hiányára a megoldást nálunk is a digitalizáció jelentheti. A digitális átállással technikailag lehetõség nyílik arra, hogy akár minden mûsort a magunk ízlésére szabva nézzünk és hallgassunk. Szinkronnal, eredeti nyelven, bármilyen felirattal. Kérdés persze, hogy a nyelveket nem beszélõ tévéfogyasztó tömegek élnek-e majd a lehetõséggel... „Lobogó tûzhely elõtt szeretkezni" „A legnagyobb kihívás az volt, hogy ne adjuk fel a reményt" - nyilatkozza a mentõcsapat vezetõje a tévében. A nagy tömegû, silány fordítás miatt egyre gyakoribb az áthallás, a tükörfordítás az angol és a magyar között. Ezek egy részén mosolygunk, más részét nem is értjük, van viszont olyan, ami megragad a mindennapi szóhasználatban. Az utóbbiak közé tartozik, amikor a McDonald'sban a hatéves forma kislány „Apa, te vagy a legjobb!" felkiáltással veszi át szülõjétõl a Happy Mealt, és pillanatnyi értetlenség tükrözõdik az arcán, amikor édesapja, aki egy korszakkal korábbi magyart beszél, azt kérdezi tõle: „A legjobb micsoda vagyok, kislányom?" Talán többeknek feltûnik - a fordító sajnos nem tartozik ezek közé -, amikor egy filmben a pilótát, a másodpilótát és az egész földi irányítást Rogernek hívnak, s ráadásul hivatalos közlések alkalmával is mindig néven szólítják egymást: - Süllyedjen 2000 lábig, Roger! - Értettem, süllyedek 2000 lábig, Roger! A „roger" ugyanis itt azt jelenti „vétel". Vélhetõen arra is sokan felszisszennek, amikor „a vonat begördül Genevába" . (A magyar nyelvû térképpel és az angol nyelvvel valamennyire tisztában lévõk ezt a várost Genf néven ismerik, amit egyébként még Genovával is keverni szoktak a gyengébb fordítók.) Az elfordítások egy része azonban teljes értetlenséget szül a gyerekben, amikor rajzfilmakcióhõse „szívócsészés bakancsban" (suction cup - vagyis tapadókorong) hág a mennyezetre. A heves árversenyben a mûsorhonosítással foglalkozó stúdiók szûk költségvetése sajnos nemigen engedi meg a lektorok alkalmazását. Szerencsére azonban vannak néhányan, akik nem a szakmai minimumon spórolnak. Az alábbi kis gyûjtemény darabjai így akadtak fenn a rostán. Ezek egy részén bárki tesztelheti az angoltudását, ha nem nézi meg a mondatok zárójeles megfejtését. A lista végén olyan példákat találunk, ahol magyar kifejezések kutyulódnak össze. It's small hours in the morning. Kis reggeli órácskában vagyunk. (Helyesen: A „small hours" a kora hajnali órákat jelenti.) - Who was it? - Someone called Jane. - Ki volt az? - Valaki hívta Jane-t. (Helyesen: Egy Jane nevû nõ.) China cup - kínai bögre (A „China" itt igazából porcelánt jelent.) Ember piros búvárruhában, hátán felirat: „HMS Belfast Mine Disposal" HMS Belfast bányahulladék. (A mine disposal aknakutatást, illetve aknahatástalanítást jelent.) We couldn't find a heartbeat. Egyetlen szívverést se találtunk. (Helyesen: Egy pillanatnyi idõnk sem volt.) Eddy szeret egy lobogó tûzhely elõtt szeretkezni. (fireplace = kandalló). Who the devil are you? Maga az ördög? (Igazából: Ki az ördög maga?) A mûtét javít az életszínvonalán. (Az „életminõség" mellé trafált a fordító.) Eavesdroppers never hear any good of themselves. A szemcseppentõ sosem hall jót magáról. (Valójában: Aki hallgatózik, az sohasem hall jót magáról.) Her main talent is for doing bugger all, very elegantly. Nagyon tehetséges az anális közösülésben. (A hölgy valójában a semmittevésben tehetséges, amit ráadásul elegánsan csinál.) - Patkányeledel lesz mindenbõl. Mindent lefilmezek, amit csak tudok. - This is all just raw footage, folks. I'm gonna just shoot everything I can. (Magyarul: Mindez csak válogatás nélküli nyersanyag egy filmhez. Mindent lefilmezek/felveszek, amit csak tudok.) Totális kavarodások: Lejárt a szabadossága. (Persze a „szavatossága" járt le.) Mi ez a pálfordulat? (A pálfordulás és a fordulat kutyulódott itt össze.) A kalandvágyók inkább a gyors halálhoz vannak hozzászokva. (Hát igen, aki sokszor meghal, az megszokja.) Felemelt kézzel és leeresztett fegyverrel megyünk oda. (Aki ügyes, az bizony felemelt kézzel is le tudja tenni a fegyvert...) A zsiráfok hihetetlenül nyugodtnak tûnnek, szinte ringatóznak a szélben, akár a tengerben fürdõzõ rozmárok. (Szép kép, ugye?) Ilyen hangja van egy földre huppanó fácánnak, miután kilõtted az égbõl. (Puff neki!) Ez a híd egy a száz mindennapos autópályai hidak közül. (...) Az évek során az esetek tapasztalatai folyton megújításra késztették a manõvereket, beleértve a kiugrást. Discovery Mastermind mûveltségi vetélkedõ: - Melyik zeneszerzõ harmadik szimfóniája az Erotika? (Beethovené nem, az biztos!) Hess repülõgépe Glasgow fölött lezuhant. (hm...) Szinkron kontra felirat. Nyelvtudásunk és filmfogyasztási szokásaink. antennamagazin.hu, 2007. I. negyedév.